Ebben a bejegyzésben kicsit lelki utazásra is viszlek titeket. Ígértem, hogy beszámolok arról is, hogy milyen nehézségeken mentem keresztül az utazás előtt, és az elmúlt másfél hétben.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én kettős érzéssel viseltetem a változásokkal kapcsolatban. Az egyik részem alig várja, hogy valami új történjen, míg a másik felem teljesen meg van rémülve.

A döntés, hogy jó pár év biztos munka után most valami mást akarok kipróbálni, nem ment egyik napról a másikra. Sőt elsőre nem sikerült. Régóta utazgatok, de mindig ott volt a biztos bázisom, amihez visszatértem 3-4 hét utazás után. Ez a döntés, hogy felmondok és jó pár hónapra útnak indulok valami teljesen mást csinálni, tényleg nem volt egyszerű. Amit nem sokan mondanak el ilyenkor az az árnyoldal. Sok hangzatos spirituális és önfejlesztő mondatot sorolhatnék itt, ami mind hasznos valahol, de okosan kell őket használnod. Én az utazós példámon keresztül fogom leírni, hogy valósítottam meg azt, ami az álmom. De ezt igazából bármelyik kitűzött célodra elkezdheted alkalmazni. És mielőtt azt gondolnád, hogy elárulom neked a nagy titkot, most szólok hogy nem. Elmondom én hogy jutottam eddig, mi működött nálam és mi nem.

Először is a nagy döntések fontosak. El kell döntened mit akarsz, de lépni a cél felé már kisebbeket kell. Először Julia Cameron, a Művész útja című könyvében olvastam, hogy hirtelen tettvágytól fűtve nem hozz elhamarkodott döntéseket. Mert mikor felrúgsz mindent az életedben és megváltoztatsz mindent, az akkora változás lesz, hogy nem biztos, hogy jól viseled. Mert a változás feldolgozása mellett nem biztos hogy marad időd a kreatív dolgokra, ami miatt felrúgtál mindent. Na mikor én ezt először olvastam, akkor azt mondtam, hogy ez mekkora baromság. Merni kell lépni és nagyot álmodni és megvalósítani azt. Nagy önismeret volt számomra is, hogy nem mindig a hírtelen lépések a célravezetők számomra. Először két éve léptem egy nagyot, de annyira nagy volt a változás és annyira nem jó lelki állapotban tettem ezt meg, hogy nem tudtam megvalósítani a nagy álmom. Sőt utazni is alig alig tudtam. Akkor a motivációm csak addig terjedt, hogy kilépjek egy szituációból, amiben voltam. Addig már nem, hogy akkor hogyan tovább. Nem tudtam elképzelni egy másmilyen életet magamnak. Így fél év múlva visszamentem ugyanazt az életet élni mint előtte.

Másodszorra már máshogyan fogtam neki a dolgoknak. A döntés megfontoltabb volt. Én hiszek benne, hogy van bennünk egy léleknek nevezett rész, akinek sokkal nagyobb rálátása van az életünkre, mint a mindennapi tudatosságunknak. És hogy ez a rész üzen nekünk. Nem a véletlenben hiszek, hanem abban hogy ezek a véletlenek az üzenetek. Így elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan tudom megváltoztatni az életem. Volt A és B verzióm és a véletlenek egybeesésének köszönhetően választottam az egyiket. Nagy vonalakban megterveztem az elkövetkezendő fél évet.

Nem részletesen! Ha olvassátok a blogom ezt már tudjátok. Hogy utazni is úgy utazok, hogy nincs meg konkrétan az útiterv. Az változik, az alapján, amilyen információkhoz jutok, akikkel találkozom.

De ez a terv arra mindenképp jó volt, hogy tudjam mekkora a költségvetésem, és hogy elkezdjek gondolkodni abban, mit is kezdhetnék az időmmel, az energiámmal. Hogy ez sikerül-e látni fogjátok, mert most alakul az egész. A szemetek előtt lesz ebből sikeres életút váltás, vagy egy újabb visszafordulás. És most nem számít, hogy mi lesz a „vége” csak az, hogy megpróbálom. Egy álom megvalósításával már most is gazdagabb vagyok.

Szóval az én 5 tanácsom arra, hogy hogy fogj bele egy nagy tervbe:

1. Definiáld mi a nagy terved!

Ez nem egy egyszerű dolog. Nekem például az utazás volt. De az időszakos. És ha nem dolgozol, akkor vagy feléled az összes megtakarításod, vagy szerezned kell hozzá egy szponzort! Azt hiszem elsőre én itt buktam el. Most másodszorra már nem csak az utazást terveztem, hanem azt is, hogy milyen alternatív lehetőségeim vannak út közben dolgozni.

2. Hagyj időt magadnak arra, hogy beleéld magad!

Miért kell ez az idő? Mint írtam az előbb, én „lélek” vezérelt vagyok. Mikor eldöntöttem, hogy elutazom Dél-Amerikába 3 hónapra, akkor nem volt semmi kétség már. Akkorra már a másik verzióm nem volt meg. Nem úgy hozta az élet. És ekkor már nem volt bennem kétség. Tiszta volt minden. DE! Voltak félelmeim. Ezeken keresztül kell jutnod. Olyan ez, mint a férfivá  avatási szertartások lehettek. Vagy mint mikor egy ferráta túra beszállója nehéz. Az azért nehéz, mert ha azt nem tudod leküzdeni, akkor a továbbiakat se fogod tudni! Ezt is tapasztalatból tudom.

3. Gondold végig, ki tud támogatni a célod elérésében!

Nem biztos, hogy a legjobb barátod, párod, szüleid lesznek azok. Mert a te döntésed lehet rájuk is hatással lesz. És nem azért nem támogatnak majd, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak. A kezdeti szakaszban azonban nagyon fontos, hogy támogatókat találj magadnak! Ha megvan, hogy ki tud támogatni, akkor vele megoszthatod a tervedet. Az úgynevezett propaganda videókat el is kezdheted nézni. Én így nevezem azokat a videókat, amik arra buzdítanak, hogy merd megélni az álmaidat. Nekem sokat segítettek, azután hogy már tudtam mi az álmom és hogy azt reálisan is meg lehet valósítani, sok-sok munkával.

4. Ha nagyon nagy lépésre szánod magad, akkor kezdj el utána járni, mennyi idő alatt tudod megvalósítani.

Olvass blogokat, cikkeket, nézz videókat a témában. Nem is sejted, hogy végül hogy fognak az információk hozzád megérkezni! Mikor már biztos vagy magadban és az elindulásban, váltásban, akkor vond be a környezetedet, barátaidat, családodat. De készülj fel a kérdéseikre, félelmeikre, esetleges nem egyetértésükre. És ha tényleg végig akarod vinni a célod, akkor ezek téged ne tántorítsanak el! Én köszönöm a családomnak és a barátaimnak, hogy támogattak. És minden félelmük és féltésük ellenére tudtak biztatni abban, hogy megtegyem a szükséges lépéseket és elinduljak.

5. Keep going! Ez az amit soha ne felejts el! Mindig menj tovább!

Az első héten azt tapasztaltam meg, hogy teljesen el vagyok veszve. Az összes félelmem előjött. A mi a fenét keresek itt kérdéstől a normális vagyok én kérdésen keresztül minden. Valahogy semmi nem akart sikerülni. Allergiás kiütéseim lettek. Hiába szedtem az antihisztamint, minden reggelre valami mást produkált a testem. Teljes stresszben őrlődtem és nem tudtam aludni. Nekem nem egyszerű beleengednem magam az utazásba. Mindig kell idő mire megérkezem. És most azt éreztem, hogy nem tudok megérkezni. Ezért mentem Uruguayba, amit nem is terveztem. Megérkezni! Lélekben is. Sikerült!

 +1

Mikor már azt hiszed sínen vagy, jöhet még visszaesés. De ne csüggedj, hanem tarts ki. Még mindig balszerencse üldöz. Csodás helyeken járok, de valahogy egy esőfelhő követ. Amivel már nem is tudok mit tenni, csak nevetni. Kövess a blogon és megtudod mik is ezek a napi megpróbáltatások.