A mostani bejegyzés a legfrissebb élményemről szól. Több mint 2 hetet töltöttem Cuscoban és környékén. Gyönyörű helyeken jártam, de ideje volt a következő helyszínt tervezni, mert a 7 napos spanyol suli a végéhez közeledett. Ekkorra már torokfájással küszködtem. Itt nem szokványos a meleg víz a házakban és az átlag 6-10 fok hőmérséklet sem segített. Peruban tél van. Szerencsére a hó nem esik.
Szóval elkezdtem tervezgetni merre tovább. És szembe jött a dzsungel. Na nem az utcán sétált, hanem egyre többen beszéltek nekem a Manu dzsungelről. És egy jól irányzott hideg, köhögős reggelen megszületett bennem a döntés, hogy meleget akarok. Imádom ezt az utamat, de mióta februárban elindultam, egy hétig viseltem rövid ujjú pólót és rövidnadrágot.
Így elkezdtem körbekérdezni az utazási irodákat dzsungel ügyben. Cuscoban legalább 50 iroda van. Volt aki a Manu dzsungelt, volt aki Tambopatát ajánlotta. Egyikről se volt infom. Felütöttem az internetet és egy cikkre bukkantam, ami a Manut ajánlotta, az én szívem is arra húzott, így már csak egy megfelelő irodát kellett találni. Nem olcsó oda eljutni, 50-70$ napi díjjal kell kalkulálni. Én 4 napot szántam rá.
A különbség a 4 és a 6 vagy hosszabb napos túráknál az, hogy más részét látogatod meg a nemzeti parknak. A 4 napos túrák az úgynevezett kulturális zónába visznek. Ez közel van a falvakhoz, bennszülötteket biztosan nem látsz és az állatpopuláció is kisebb. A 6 vagy több napos túrák a rezervátum részére visznek. Leginkább eco lodgeok vannak, mélyebben vagy a dzsungelben, cserébe a 6 napból 4-et utazol. Én a 4 napos opciót választottam. Alkudni mindig ér. Én ezzel érem el az átlagos árat. Mindig azt hiszem milyen jó üzletet csináltam, de kiderül, hogy ez a normális ár. Szerda reggel begurult a hostelemhez a mikrobusz. Összesen 3-an voltunk ezen a túrán.
Első nap az utazásé volt itt is a főszerep. Megálltunk reggelizni, majd Paucartamboban megnéztünk egy múzeumot. Minden júniusban ünnepelnek, ahol különböző kosztümökbe öltözött táncosok táncolnak. Kb 50 különböző jelmezük van. Imádjak ezeket.
Következett a köderdő. Visszacsöppentem kicsit Costa Ricába. Ott voltam először köderdőben. A fákról lógnak a mohák, a vegetáció gazdag, de mivel még mindig 3000 m felett vagyunk, hideg van es többnyire köd. Sikerült útközben Peru nemzeti madarát - Rupicola peruvianus - távcsővel meglesni. A kamerámtól ennyi tellett.
Már ekkor csodálkoztam, hogy a túravezetőnk Herman, hogyan képes a mozgó autóból kiszúrni egy madarat az erdőben. Hatodik érzék kell hozzá, meg szerencse.
Az első éjszakát egy lodgeban töltöttük, Pilcopata mellett. Végre meleg volt és volt meleg víz. Hurrá hajmosás!
Szeretek a dzsungel hangjára aludni es ébredni.
Másnap reggeli után egy állat menhelyre látogattunk. És kezemben tarthattam egy lajhár kölyköt. Costa Rica óta vártam erre. 
4 majom, egy dél-amerikai tapír, egy capybara, bagoly, mosómedve és disznók laknak még a menhelyen. Sérülten, vagy bébi korukba kerülnek ide. Az emberek szeretik azt hinni, hogy egy majom szuper cuki háziállat. Aztán rájönnek, hogy nem háziállatnak való és az állat menhelyeken kötnek ki az állatok. A disznók nagyon büdösek voltak, egy szagmirigynek köszönhetően és nagyon szerettek engem. Hahahah
Az egyik majom meg különösen őrült volt. Mindenkire ráugrált.
Folytattuk utunkat Antalyaba, ahol várt a motoros kenunk. 20 perc a folyón és odaértünk a lodgehoz. Valóban az erdő közepén volt. A személyzet főzött, az ebed és a vacsora nagyon ízletes volt. Imádom a perui leveseket. Főleg a quinoat. A csirkéjük meg sokszor olyan, mint anyukám csirkéje. Nyami!!!
És hogy mit lehet itt csinálni? Meglátogattuk a túloldalon lévő Machuhuasi tavat. És ezeket a különös madarakat figyeltük meg ott. Hoatzin a nevük.
Sötétedés után egy másik ösvényen mentünk vissza a lodgehoz. A parton láttuk egy jaguár körvonalait és a lábnyomait több helyen is. Kígyók, 3 is egy fán, békák, tarantula. 
Reggel 5-kor keltünk, hogy megnézzük a papagájokat, egy sziklafalon. Letöltöttem egy képet, hogy mit szerettünk volna látni, és mellette, hogy mit láttunk. A természet kiszámíthatatlan. Nem lehet tőle megrendelni a jó időt.
Reggeli után egyedüli vendégként maradtam a lodgeban. De így se unatkoztam. A szobám előtti bokrok körül mindig volt egy-két kolibri. Próbáltam őket lefotózni, több kevesebb sikerrel.
A 3. napra maradt a csúcs meghódítása. Kb 2,5 órás túra fel és le. Sikerült majmokat és egy baglyot megfigyelni.
Ebéd után a személyzet focizni indult, én meg a túravezetővel madár lesre. A délutáni termés: fakopáncs, tukánok, majom, akit nehezen láttam, és kaland. Az ösvény félig a patakban, félig mocsaras területen haladt. A 38-as lábamról a 41-es gumicsizma sokszor a sárban akart maradni. És az utolsó kis kaland egy bambusz rönkön való átkelés sötétben. Alattam 1,5 m víz, de szerencsére volt 2 bambusz rúd a "híd" mellett, amiket tudtam támasztéknak használni.
4. nap indultunk vissza Cuuscoba. A köderdő megörvendeztetett még ezzel a sassal, amit én vettem észre a kocsiból!!
Egyéb ajándékkal is gazdagabb lettem. A dzsungel füvében lakó vérszívó állatkák beköltöztek a bőröm alá. 2 napja használom a patikában kapott krémet, de meg mindig viszket és szuper kis piros kiütéseim vannak.
Tanulság: ne sétálgass flip-flopban a dzsungelben!!!
És a 8 órás zötykölődő út után felfedezem melyik izmaimat használom ülve egyensúlyozásra.
Én azt kaptam ettől a túrától, amit vártam. Kivéve az élősködőket hihihi
Ha neked a túra és az állat megfigyelés nem tűnik elégnek, akkor vannak olyan túrák, akik ziplinet és raftingot is beleépítenek a programjukba. Picit drágábbak, és pont az erdei séta marad ki, amíg raftingozol. De mindenki máshogy szereti :).
Tippjeim
- Kérdezz körbe mindig több irodát! Cuscoban fele annyiba kerülnek a túrák, mint amit az interneten találsz..
- Légy türelmes, ha a dzsungelbe mész. A természet és az állatok nem rendelésre működnek. Ha igen, azt cirkusznak hívjuk.
- Légy óvatos, használj rovarriasztót (30 + deet tartalom). Ha csípésed van, mutasd meg a helyieknek. Én is így tudtam meg, hogy vérszívóim vannak és nem szúnyogcsípésem.
