2012-ig mondhatni normális életet éltem. Persze kérdés kinek mi a normális. Aztán 2011 végén azt éreztem el kell utaznom. Addigra már volt pár barátom, akik nyakukba kapták a világot és elkezdtem őket kérdezgetni. Semmit nem tudtam a hátizsákos utazásról, arról hogyan kell egyedül utazni. Csak annyit tudtam, hogy el kell mennem több időre, messzire. És hogy ezt nem tudom szállodákban, iroda által leszervezve megvalósítani. Így jutottam el először 24 napra Közép-Amerikába, ahol egy új élet kezdődött számomra. Mert azóta az utazás lett a szenvedélyem, mint oly sok embernek, aki elindul.

A blogon úti élményeket és egyéb kis szösszeneteket fedezhetsz fel. Az általam bejárt útvonalakat követheted nyomon, miközben arról is olvashatsz, hogy mi történik ott belül. Az utazás nekem kívül és belül is történik. Nem a megérkezés, hanem maga az út számít. Önismeret, bátorság, élmények, barátságok, életek, sorsok, inspiráció.

Az első utam óta küldetésem lett az utazás népszerűsítése. Eddig csak az ismerőseim inspirálódhattak az élményeim, véleményem, történeteim által, most te kedves olvasó is csatlakozhatsz.

Hétköznapokban közgazdászként egy irodában dolgozom és mihelyt tehetem elindulok. 3 hetes körutazásokról vagy napi túrákról legyen szó, nekem fontos hogy úton legyek. A hétköznapi városi életet hétvégi erdőlátogatásokkal kompenzálom. Egy pici kis városban nőttem fel Észak Magyarországon, és 18 évesen még Budapestre sem akartam jönni. Most meg a világ legtávolabbi részeit vágyom felfedezni. A múltad meghatározza részben a jelened, de szerintem folyton változol.

Nincs semmihez későn, ha úgy érzed ideje indulni, tedd meg most!