Az első hosszabb beszámoló jöjjön Uruguayról. Ez az a hely, ami nem volt tervben. Megérkeztem Buenos Airesbe és nem tudtam lenyugodni. Most 2 hét után visszatekintve, abból az első két napból olyanok az emlékeim, mintha egy film lenne. Mintha nem is velem történt volna. Valaki mással. Betudható ez szerintem a jetlegnek, a fáradtságnak, a nem alvásnak, az új helynek. Szóval már 2 napja Buenos Airesben voltam és a fáradság ellenére se tudtam aludni 6 óránál többet. Ilyen fáradtan nehéz döntést hozni. Telefonos vagyis inkább chat segítséget kértem és végül úgy döntöttem, irány a tengerpart Uruguayban. Először megnéztem a szállásokat. Hosszú hétvége volt Argentínában és Uruguayban is, így figyelmeztettek, hogy nem biztos, hogy lesz szállás. Na szóval a szuper kis hostelworld alkalmazással megnéztem, hogy vannak szállások és az áruk sem borzasztó. Így elsétáltam a komp jegyet megvenni. Még azt is sikerült nagyjából jó áron beszerezni. Na és innen kezdődtek a fura kis dolgok.
Először is a hostelworld által mutatott szállások nem voltak szabadok. Mikor be akartam foglalni, sehol nem volt már hely. Majd a booking.com-on találtam pár szabad ágyat egy-egy estére dupla áron, mint azt a többi időszakban foglalni lehet. Hmmm nem volt mást tenni, mint lefoglalni. A komppal nem volt gond. Pikk pakk ott voltunk Colonialba. De nem vettem számításba, hogy onnan még át kell érnem Montevideóba. Az utolsó busz, amire volt hely az 7-kor indult este. A szálláson a recepció 9-ig volt. Hmmm ez is húzós, főleg hogy egy spanyol e-mailből silabizáltam ki, lévén hogy még mindig nem tudok spanyolul. Ez a 7 órás indulás csak azért volt szomorú, mert összesen 40 percem volt Coloniálba. Pedig ez az a kisváros, ami megéri az időt. Szóval, ha erre jártok, ne így csináljátok, mint én. Hagyjatok időt körbenézni.
Montevideóban a taxis kb városnézést akart tartani. Mutogattam neki a térképet a telefonomon, hogy helló a hostel 200 m-re van, így nem vigyen még egy kört….A szállás a belvárosban volt az úgynevezett old town-ban. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon biztonságos-e vagy nem. A hostel recepciósa megnyugtatott, hogy menjek nyugodtan sétálni, sőt lesz a carneval is, azt is nézzem meg. Hihihi én azt hittem a carneval itt is olyan mint Brazíliában, kint dobolnak az utcán, meg táncolnak. De nem. Itt színházakban és múzeumokban szerveztek úgynevezett tabladosokat. Itt 14 főből álló csoportok, murgák lépnek fel. Általában szarkasztikus, politikai műsorokkal vicces formába bújtatva. Mire rájöttem, hogy csak a múzeum udvarán van valami program, akkorra eladták az összes jegyet. De egyszer csak kinyílt a kapu, kijött két srác, megkérdezték van-e jegyem, majd a kezembe nyomtak egyet, hogy ajándék. Így meg tudtam nézni az uruguayi carnevalt. A spanyol itt is kellett volna, de így is érdekes volt. 
A belváros 3 óra alatt körbejárható. Ezt tettem másnap délelőtt és mentem tovább a következő szállásra. Itt ugyanis nem volt hely. Az egy másik részén volt a városnak, közelebb a kikötőhöz, ami nyugodtabb és gazdagabb résznek számít. A recepciós itt megnyugtatott, hogy most már nyugodtan mászkálhatok egyedül mert itt biztonságos. Kérdeztem tőle hogy hol nem az, mire vajon mi volt a válasz? Hát az old town, ahol nem ajánlatos egyedül sétálgatni sötétedés után. Hmmmm. Sebaj, semmi bajom nem esett.
A délután sétával telt. Rá kell jönnöm, hogy itt minden borzasztóan messze van. Én imádok sétálgatni a városokban. De ezek a Dél. Amerikai városok nem sétára tervezettek. Elvileg volt a parton valami Montevideó felirat, ami mellett szuper képeket lehet készíteni. Ezt nem sikerült elérnem 2 óra sétával. És akkor úgy döntöttem, inkább letelepszem a fűbe, megnézem a naplementét, megfigyelem a helyieket és hagyom a Montevideó feliratot másnak. A megfigyelés eredménye az, hogy az uruguaya-iak valóban mindenhol matet isznak. De mindenhol. Viszik a szettet és lépten nyomon, ülve, sétálva isszák. Kíváncsi voltam milyen íze van, de senki nem kínált meg. Nem voltam még ismerkedős hangulatban azt hiszem. A másik kedvenc időtöltés a parti úton az az autó motorok bőgetése és minél nagyobb gumiégetéssel való elindulás. Cuki kis peugeot autóval érkeztek, majd olyan füstöt csináltak, hogy bármilyen amerikai utcai autóversenyzős film megirigyelhette volna.
Hazafelé szerencsére sikerült egy bódét találnom, ahol árultak kolbászt és hozzá valami zöldséget is kaphattam. Azt a mondatot, hogy nem ehetek kenyeret és tejet, megtanultam, és kreatívan adtak olyat, amit ehetek. 500 Ft-ért átszámolva. Ez azért fontos mert Uruguay a magyar árakhoz mérten drága. Az, hogy egy 1,5 literes víz 600 Ft alap. Argentínában is. Még jó hogy van víztisztítóm (linken nézhetitek mi mást hoztam még magammal).
Ami a legjobban tetszett a városban azok ezek az utcák. Mindig akartam egy ilyen képet. Szerelembe estem ezekkel a fákkal.
Egy átlag hamburger 4000 Ft-nál kezdődött. Azt nem sikerült felfedeznem, hogy azért mert ünnep van náluk és ennek következtében duplázták meg az éttermek is az áraikat, vagy tényleg ennyire drágák. De a boltban is hasonló árak vannak. 2 db banán 300 Ft.
A következő két napot a tengerparton töltöttem. Punto del este közelében, de messze a várostól. A tenger segített. Ha pontos akarok lenni, akkor az óceán. Első nap elaludtam a parton, aminek következtében másnap takargatnom kellett a leégett testrészeimet. ÉS itt is kb azzal múlattam az időt, hogy megfigyeltem a helyieket. Akik nagy része Uruguay-i volt, de turista. Szóval itt is matet isznak. 35 fokban forró matet, termoszból öntik a levelekre a forró vizet. A másik fontos az a kempingszék. Az elengedhetetlen tartozék. Az óceánpartra, de a közeli parkba is azzal mennek.. Nézzétek a képeket.
Nem igazán úsznak, csak álldogálnak a vízben. És amit már a Facebook oldalon láthattatok, naplemente után sötétben is fürdenek. Meg horgásznak. Vagyis kis halat fognak hálóval. Aki tudja, mi annak a neve az írja meg kommentben.
Összességében szerettem ezt a helyet. Kedvesek az emberek. Az argentinok kicsit arrogánsak. Nem tudom pontosan megmondani hogyan, egyszerűen ez az érzésem és más utazónak is ez volt. Uruguay más. Itt valahogy kedvesebbek. Itt egy szupi kis videó róluk, persze viccesen. Sajnos csak angolul találtam meg.
El ne felejtsem megemlíteni, hogy ittam matet. Megkértem a hostelben a személyzetet és elmagyarázták mi is a mate és hogy kell inni. Erről majd egy rövid kis bejegyzést írok külön.
Tippjeim:
- Készülj fel pénzügyileg, ha Uruguay-ba akarsz kiruccanni! Lehetőleg kerüld el a főszezonokat!
- Ha teheted, és van időd, menj Punta del este-től messzebb. Nagyon szépek ott a partok!
- Ha már egyszer itt vagy, próbáld ki az assadot és a matet!
