Costa Rica: San Jose és a Poas vulkán
A Panamai pár nap után ideje volt útra kelni. Úgy döntöttem repülővel megyek Costa Ricába. Az Air Panamának elég kedvező jegyei voltak és számításba vettem az idő faktort is. Utazok kb egy napot busszal, vagy kicsit többért egy órát repülővel. A repülő maradt. Első körben nem sikerült a jegyvásárlás. Egyik hosteltársam tippelt, hogy a VISA kártyám tilt le, mert valami kódot kér. Éééééssss ilyenkor jó ha van egy MasterCard kártyád is, ami tökéletesen működött. Már itthon utána olvastam, hogy kell kilépő jegy Costa Ricából. Megkérdeztem a recepciósokat, akik semmit se tudtak. Gondolkoztam, felkeltem indulás előtt reggel és úgy döntöttem nem kockáztatok. Mivel én nem tervezek, azt se tudtam mikor és hogyan hagyom el Costa Ricát, így jegyvásárlás helyett más lehetőség kellett. Nem csak nekem van ezzel problémám, szemfüles emberek létre is hozták rá a megfelelő weboldalt (www.flyonward.com), ahol 10 $-ért foglalnak neked jegyet, elküldik a társaság címével a visszaigazoló e-mailt, és indulhatsz is. Ha nem akarsz fizetni és ügyes vagy és sok társaságtól van visszaigazolásod, vagy elektronikus jegyed, magadnak is megcsinálhatod némi szerkesztéssel átírással. Vagy a Copa Airline állítólag nem kér kártyát és a www.kayak.com foglalási oldal sem. Egy biztos tőlem kérték a jegyet. És jól meg is nézték, hogy mivel és hová repülök. Szóval bármelyiket is választanád, ha ilyen helyzetbe kerülsz, akkor jegyezd meg mikor és hová utazol :).
San Jose a térség második legnagyobb reptere. Érkezéskor ezt a kígyózó, lassan haladó sorból érzékeled. A taxisok megmutatták, honnan meg a helyi járat. A buszmegállóban ült egy hölgy, forgalomirányítónak tűnt, egyenruhát viselt. Nem beszélt angolul, de megértette hogy a centrumba megyek és intett melyik buszra szálljak fel. Kedvesen fogadott ez az ország.
San Joseról nem sok jót olvastam. Aki azt írta ne vesztegesd itt az időt igazat szól. Én 1,5 napot voltam itt, ami alatt minden látnivalót sikerült megnéznem. A belvárostól 20 perc séta volt a hostel, kertvárosi környezetben, aminek nagyon örültem a zajos Panamai éjszakák után. Első délután végigjártam a belváros utcáit. A kedvenceim a zöldséges standok voltak, ahol az avokádó háromszor akkora mint itthon. Nyüzsgő és koszos város. Van színház, múzeum, parkok és egy nagy templom. Kedvenc időtöltésem az itthoni szobanövények eredeti méretben való fotózása volt. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a képeket, otthon ekkorák a növények?:D. Nálam nem. 
A kaland ott kezdődött, mikor meg akartam tudni, hogy mikor és honnan megy busz a Poas vulkánhoz. Lonely Planet könyvben benne volt a buszmegálló, ahol ismét egy taxis segített. Kiderült hogy el kell mennem Alajuelaba és ott átszállni. A buszmegálló forgalomirányítója mutatott egy táblát, hogy menjek a hajnal 5-ös busszal. Valahogy nem hittem neki. :) Szerencsére a hostelben tudták, hogy a 7:30-as busszal kell mennem. Az átszállásnál "buszpályaudvart" kellett váltani. Most egy idős bácsi kísért a buszhoz. :) A fél óra várakozásban ittam egy kávét a helyi pékségben. Jajjj de jó volt! 
Az élet humora: a nemzeti park nagy része zárva volt. A krátert meg lehetett nézni és óriási szerencsénkre nem volt köd. 20 percet tölthetsz a kilátó ponton, a gázok miatt. És ezt az én kicsit asztmás tüdőm meg is érezte. És itt jön a humor. A busz 4 óra múlva indult vissza. Igazi dejavu érzés a Panama csatorna után :D. Többen voltunk kíváncsiak a vulkánra és megint érdekes emberekkel találkozhattam.Itt lettem figyelmes, hogy 70%-a az utazóknak kanadai. :) Kedvelik Costa Ricát. Később visszamentünk a kráterhez ahol már csak a bal alsó látvány fogadott. Majd el felejtem, a busz ugyan helyi járat, de olyan mintha turista busz lenne. Megállt velünk suvenírt vásárolni, enni stb. Ez csak az elején furcsa ám. Egy idő után megszokod, hogy Costa Ricában 300 km-t 8 óra alatt tesz meg a busz, és ezalatt minimum egyszer megáll hosszabb időre, hogy enni tudjanak az utasok. Kifőzde van ezekben a nagyobb buszmegállókban. 
Délután volt még időm megnézni San Jose Bario Amon részét. Abban sem volt sok érdekes :). Costa Ricának nincs hadserege, de rendőrsége igen. Sok a fegyveres rendőr, egy razziát is végig nézhettem a főtéren. Kb 20 gépfegyveres rendőr elkezdte igazoltatni, motozni a téren ülő férfiakat, feltételezhetően drogot kerestek náluk. Estefelé indultam vissza, mikor már kezdtek nyitni a bárok. Igazán szerettem volna elmenni egy Salsa bárba, de a látvány meggyőzött, hogy 20 percet egyedül nem fogok visszasétálni és bemenni egy ilyen bárba. Helyette hívtak nekem egy taxit a hostelben és elmentem a Jazz Cafe nevezetű helyre, ahol egy élő karaoke előadásba botlottam. Hangszerekkel, énekessel, vokállal. Kérni is lehetett és a helyiek egymás után mentek fel a színpadra együtt énekelni. Az Uber itt és Panamában is működik, állítólag 3 évesnél fiatalabb kocsikkal jelentkezhetsz sofőrnek. Flottul működött minden.
