Buenos Airest kétszer látogattam meg. Ide érkeztem a 16 órás repülőút után. Nem tudtam aludni, nem tudtam pihenni, így folyton a várost jártam. De nem sok mindenre emlékszem. Annyira fáradt voltam, hogy csak érzések maradtak meg bennem. 

Biztosan hallottatok már a Free Walking Tour (Ingyenes gyalog túra) szerveződésekről. Sok nagyvárosban van ilyen. Megadják a találkozási pontot és az útvonalat. A túra ingyenes, de borravalót adhatsz. Ezt el is mondják az elején. Általában 10 euró a megszokott borravaló. Én szeretem ezeket a túrákat. Itt viszont szinte semmire nem emlékszem belőle. 3 órát sétálgattunk ebben a hatalmas városban és az maradt meg, hogy Eva Peron még mindig nagy kedvenc és hogy városszerte tüntetések vannak a kormány ellen. Argentínában így megy ez. Vagy az egyik, vagy a másik oldal ellen tüntetnek. Azt mondjuk érdemes megemlíteni, hogy az infláció az egekben jár. A 3 évvel ezelőtti kiadású útikönyvekhez képest az árak most kétszeresére vagy háromszorosára nőttek. Magyarországhoz viszonyítva kétszer, háromszor olyan drága az élet. Az árak a boltokban meglepőek. Értem ezalatt az élelmiszer, a víz és minden egyéb árát. A közlekedés szintén nagyon drága, bár a távolságok sem európai viszonylatúak. 

Szóval ebben az óriási sürgés forgásban kétszer vettem részt. Az Iguazu vízesés után visszamentem Buenos Airesbe meggyógyulni. Mivel 1,5 napot az apartmanba töltöttem ez a második látogatás se volt felhőtlen. Na de azért van mit megosztanom így is.

Ahány kerület annyiféle kisugárzás, hangulat, épület. San Telmóban és Palermóban laktam. San Telmo a régi városrész, szűkebbek és koszosabbak az utcák, az éjszakai élet állítólag veszélyesebb itt. Sok bár, étterem, klub van errefelé. Könnyen megközelíthető a belváros és sok hostel itt helyezkedik el. Így a turisták egyik frekventált helye. Palermó már szellősebb, világosabb, fásabb. Itt is vannak rosszabb és jobb utcák, de alapvetően nyugodtabb környék. Éjszakai élete ennek a kerületnek is van. A látványosságokról a képek beszélnek most helyettem, mert hiányos az emlékezetem.  

Amiről viszont van mit mondanom az az alábbi 3: 

1. Recoleta temető: 

A temető a hasonló elnevezésű kerületben helyezkedik el. Egyszerű megtalálni. Sok híres ember mauzóleuma található itt. Nem kerestem meg, hogy melyik mauzóleum kihez tartozik és kik a leghíresebbek. Csak bóklásztam ott 2 órán keresztül és ámultam bámultam. Rengeteg "épület", sok kis utcácska, különböző formák. Megéri ide eljönni.

 Az egyik leghíresebb a kripták között Evita nyughelye. Az élet fintora, hogy végül azokkal a gazdag családokkal nyugszik egy helyen, akikkel oly sokat harcolt, még halála után is. 1955-ben, halála után 3 évvel Éva Peron balzsamozott holtestét elrabolták. Miért volt annyira fontos ez? Mert Evita halála után is szimbóluma lett a szegény emberek és a munkásosztály megsegítésének. A holttest eltüntetésével az egész mítoszt szerették volna eltüntetni és jelezni a peronistáknak ezzel is. A holttest több mint 20 év múlva került a Recoleta temetőbe. Olaszországban névtelen sírban volt ideiglenes helye, majd 1971-ben került  Spanyolországba Juan Peronhoz. Peron újbóli megválasztásakor, a holttest is visszakerült Argentínába. 1976-ban egy újabb katonai puccs vetett véget Isabel Peron (Juan Peron 3. felesége) elnökségének és ebben az évben helyezték Evitát jelenlegi nyughelyére a családi kriptába. A mai napig szimbólum, melynek erejétől oly sokáig és sokan tartottak. Két jelentősebb szobra a városban:

2. La Boca

Ez a negyed Buenos Aires hírhedt negyede. Figyelmeztettek, hogy csak pár utcája biztonságos és vigyázzak nagyon, ha oda megyek. Nem is vittem magammal kamerát, csak a telefonomat és egy kevés pénzt. A megálló melletti utcák turista látványosságok. Színes házak tömkelege. Szeretni való így is. Hogy hogy alakul ki ez a színes forgatag, arra két teóriát találtam hallottam:

• Az első, hogy az egykoron egy családhoz tartozó házakba több család költözött be. A tehetősebb családok elköltöztek másik városrészbe, hátrahagyva a házakat. A szegényebbek felosztották a hatalmas épületeket és a saját részét mindenki más színűre festette. A felosztás ismerős a budapesti belvárosból. 
• A második, hogy az 1880 után ide érkező bevándorlók - többségében olaszok - a kikötőben dolgoztak. Az ott megmaradt festékeket vitték haza és azzal festették ki az épületeket. A festék sosem volt elég egy teljes falra, így lett ennyire sokszínű. 

Ettől a központi negyedtől pár blokkra helyezkedik el a La Bombonera, a Boca Junior labdarúgó klub standionja. Bátorságot vettem magamon és a férfi olvasóim kedvéért elmerészkedtem eddig is. Kultikus hely ez egy futball drukkernek. Nevét a kinézete miatt kapta, ami egy csokoládé dobozra emlékeztet. Íme pár kép! Kedvenc focistáikat a falakon örökítik meg!

 3. Tangó

Ki ne hallott volna a tangóról és arról, hogy Argentína ennek az érzelmekkel túlfűtött, különös táncnak a hazája. Buenos Airesben sok helyen fedezhetsz fel tangó táncosokat. Este az utcán, akik borravalóért táncolnak, La Boca negyedben az éttermekben, és San Telmó éttermeiben is fellépnek tangó táncosok. Ott vannak a tangó klubok és a tangó show-k is. Én a La caterdral nevű helyre mentem el. Kétszer is. Tangó show-t szerettem volna látni és a helyieket ahogy táncolnak. Újra fénykorát éli ez a tánc és egyre több fiatal táncolja. A klubban azért az európai nők és argentin férfiak felosztás volt jellemző. Rengetegen jönnek Buenos Airesbe, hogy megtanulják ezt a táncot. Mindkét alkalommal együttes lépett fel és az ott lévők táncoltak. A show kimaradt, legalábbis nekem, de ez is megérte! Átéreztem teljesen ennek a táncnak a hangulatát. És továbbra se értem az ütemét és azt sem,hogy hogy képesek ezt így táncolni. Egy csoda!

 Tippjeim:

1. Legalább egy napot barangolj, akár céltalanul is!

2. Buenos Aires óriási. Ha teheted metróval közlekedj, egyébként úgy jársz mint én! La boca negyedből 2,5 óráig tartott a vissza út.

3. Kóstold meg az Alfajort! Isteni édesség, helyet nagy szívfájdalmamra nem ehettem. Dulce de leche van benne, ami a mi tejkaramellánkhoz hasonlít kicsit. (Tejérzékenyeknek nem ajánlott).