Milyen sokat olvashattunk ebben az évben a Panamai paradicsomokról. Na nem a zöldségről, ami valójában gyümölcs beszélek. 

Panamában sok helyet emlegetnek paradicsomként, mondjuk amiről mi olvastunk az az adóparadicsom, de erről csak érintőlegesen fogok írni a végén. 

Van még a San Blaas szigetek, mely képekről csodálatos és Bocas del toro szigetvilága. Ha eddig követtétek írásaimat, akkor tudjátok, hogy mindkettőnek utána néztem. A San Blas szigetek időben nem fért bele, így maradt Bocas del toro. Sokan sokfélét írtak róla, általában rosszakat. Koszos, sok a turista, csak partizni járnak ide. De ugye nem meglepő, hogy ez engem nem ijesztett meg? 

Így fogtam magam Puerto Viejoban és felszálltam a határhoz Sixaolahoz közlekedő buszra. Ott csak gyalogosan lehet átkelni a határon. Ismét egy nagyon vicces határátkelésben volt részem. Még a Costa Ricai oldalon egy újságos bódéba kellett fizetnem 8 dollárt. Majd átsétálva a hídon be kell menni egy kis irodába. Ott nézegetnek valamit, kapsz egy sorszámot és mehetsz tovább. Azt hiszed, hogy ezzel vége is, de tévedsz. A helyiek tudják, hogy nem fogsz bemenni a hivatalos ellenőrző pontra, ha nem szólnak. Mint említettem nektek a helyiek alapvetően kedvesek. Így szólnak. Átmész az út alatt, sétálsz még 50 métert és ott jobbra fordulsz. Míg oda nem érsz, nem is sejted, hogy ott van valami. Rendezett takaros kis határpont, 3 tiszttel. Először megkérdezték van-e repülőjegyem Panamából valahová. Csak akkor léphetsz be, ha van. Még egyszer leírom itt nektek a kilépő jegyeket intéző oldal nevét: www.flyonward.com. Az előttem álló srácnak szüksége lett rá. El kellett sétálnia a 100 m-re lévő kávézóba, internetet venni és foglalni egy jegyet. Nade nekem volt hazafelé jegyem, így csak pár kérdésre kellett válaszolnom.

• Kivel utazom? Na erre mi a jó válasz? Mondtam egyedül.
• És van férjem, barátom? Jó válasz? Én azt mondtam van.
• És ő hol van? uppsz....Otthon.
• És enged engem egyedül utazni?

Így ment ez egy darabig, leellenőrizték a jegyemet, hogy nem kamu jegy-e, és végül engedtek belépni az országba, megkaptam a pecsétet. Innen már csak meg kellett találnom a helyi buszt. Ami röpke 20 perc után meg is érkezett. Az ülőhelyek végig foglaltak voltak. A sofőrön kívül volt a jegykezelő, akinek az is dolga volt, hogy az embereket az ülések közötti folyosón úgy rendezze, hogy minél többen elférjenek. Így mint heringek a heringes dobozba mehettünk is. Kissé megerőltető volt az 50 perces út. Az angol srác szintén Bocas felé tartott, így együtt mentünk. Át kellett szállni egy városban, a helyiek itt is kb kézről kézre irányítva tereltek a megfelelő buszhoz. Onnan irány a kikötő, be kellett iktatni egy taxit, ami a vízitaxihoz vitt és hipp hopp ott is voltunk Bocas Townban. 10-15 dollár lett így az út, míg szervezett transzporttal 35-45 dollár. 

Utószezonnak köszönhetően Bocas Town nem volt zsúfolt. Valóban egy bulis hely. Minden napra megvan, hogy hol van party. Első este én nem csatlakoztam, de a következőn már igen. Erről a következő blogban olvashattok majd.

Az első nap béreltem egy bringát és tettem egy kis túrát. Íme mit láttam: 

Másnap befizettem a Zapatilla snorkel túrára. Gyönyörű! Azt tudom mondani, hogy egy percig nem bántam meg, hogy erre a koszos helyre jöttem. A vezetőnk semmit se foglalkozott velünk. Az áramlat annyira erős volt, hogy alig bírtunk kiúszni. De halak azok voltak bőven. Egy helyen felfedeztem, hogy egy nagy kő alatt van egy csomó hal. Így addig úszkáltam fel és sodortattam magam lefelé az áramlattal, míg fel nem fedeztem, hogy a kő alatt az a nagyobb hal bizony egy cápa. A válasz annyi volt, hogy ja az! De ez nem harap, a problémásabbak csak délután 5 után jönnek. A képek szerintem elmondanak mindent, hogy mit is lehet itt csinálni! 

Másnap délelőtt leszerveztem még egy szörf órát magamnak. Hát ez is ugyan azzal a gondossággal zajlott mint minden. Még jó hogy nem vagyok ijedős. Szóval az oktatóval az utcán találkoztam és felettébb meglepődött, hogy befizettem az órát. Csak onnan tudtam, hogy ő az oktató, mert előző nap láttam a szörf boltban. Mondta, hogy sebaj, menjek vele. Kimegyünk a deszkákért, majd a korallzátonyra. Itt már kicsit gyanakodnom kellett volna! Ez volt a 3. szörfórám. Én nem vagyok nagyon ügyes. Több gyakorlás kell az új dolgok elsajátítására, szóval a harmadik órán is gondom volt azzal, hogy felálljak a deszkán. 

A korallzátonyon először is meg kellett azzal küzdenem, hogy nem ér le a lábam, a csónak, ami odavitt minket otthagyott és a hullámok folyamatosan jönnek. Az elő próbálkozáskor az oktatót elsodorta az első hullám, lecsatolt a deszkája, így jó 15 percig vissza se jött. De ez nem volt elég, a második hullám elkapott engem is. Fel se fogtam, hogy benne vagyok, majd a tanulótársam kiabált, hogy állj fel, állj fel. Kb 2 másodpercig állva is maradtam. És itt jött a zátony szerető gondoskodása, egymás után kb 5 hullám jön. Ha nem vagy elég gyors és két hullám között nem tudsz kiúszni, elkap a következő is. Ez olyan érzés mintha mosógépbe raknának. Az oktatás 3 órás volt. Az utolsó fél órában én már csak azt gyakoroltam hogyan kerüljem ki a hullámokat! Addigra arcon vágott a deszkám, kitekerte a vállam és halálosan elfáradtam. De ezt se bántam meg. Most még gyógytornára járok, így 5 hónappal az eset után is.

Délután elindultunk vissza Panamába. Sajnos nem volt repülőjegy, így éjszakai busszal mentünk. A hostelből vagy 20-an mentünk. A legjobb tanács egy ilyen útra, hogy minden meleget vegyél fel magadra. A sofőr 16 fokon üzemelteti a légkondit! És ez nem vicc. 

Panama városba hajnal 5-kor értem. A tervem az volt, hogy megnézem a másik paradicsomot is. Az adóparadicsomot. Panama Város felhőkarcolóktól nyüzsgő részét és azon belül is a Trump Towert, mert oda fel lehet menni. Az elnevezés nem véletlen. Valóban ugyan az a tulaj, akitől hangos a világ az elmúlt hetekben. De! Itt már annyira fájt a vállam, hogy nem bírtam el a táskám. Bármennyire is meg akartam nézni ezt a részét a városnak, a történtek közbe szóltak. Megnéztem egy padról a napfelkeltét, az érkező vidéki Panamaiakat, majd a helyi járattal kimentem a reptérre. 

Egyetlen percét sem bántam meg ennek a 3 hétnek. Ha kérdésed van, írj nyugodtan! 

Tippjeim: 

1. Válaszd a tömegközlekedést, ha van időd. Olcsóbb és jobban megismered a helyiek életét. 
2. Ha baleset ér külföldön, próbálj elmenni orvoshoz. Hiába volt beteg és balesetbiztosításom, mivel nem tudtam ott orvoshoz menni, így semmit nem fizetett. Itthon a sürgősségin közölték, hogy mivel 3 napja történt így nem sürgős. Nem baj hogy közben repülőn utaztam. Talán ha ellátnak az eset után, most már nem is emlékeznék rá. 
3. Panama szigetvilága gyönyörű. A szúnyogokra azonban készülj fel!